Repertoár

Bárdos Lajos gyakran előadott klasszikusa egyfajta állásfoglalás, lelkesítés, mellyel a kórus köszönti közönségét. Az együttes a hallgatóság érzésvilágának felébresztésén túl ars poeticájának egy részét is át kívánja adni a zeneileg és szövegét tekintve is világosan, egyszerűen, egyértelműen kifejezett gondolatokkal: Énekelj – mert az ének jó, vidám és lelkesítő!

Orbán György a mai magyar kóruszene egyik legfontosabb alkotója. Habár életművének műfaji skálája igen sokszínű, nemzetközi hírnevét is csodálatos kórusműveinek köszönheti. Zenéjében a hagyomány és progresszivitás lépten-nyomon keveredik. Zenei költészetének ezen aspektusa igen erőteljesen van jelen a Szilágyi Domokos verstöredékre és egy moldvai népdalra, illetve népdalszövegre komponált művében. A darab az elválást szenvedélyes, ugyanakkor szívszorító képekben jeleníti meg, a kedvestől való elszakadás érzése azonban folyton az otthontól, az idilli tájtól való eltávolodás gondolatával keveredik. A mű két, nagyjából azonos hosszúságú részből áll: az első 39 ütem egy pentaton hangfürtből kiindulva növekszik az első csúcspontig: „Mikor lesz visszajöveteled?” A második szakasz kiteljesedése előtti rész az elválás véglegességét sugallja: „Akkor, szívem, akkor, mikor kapud sarka gyöngyvel leveledzik”.

A közelmúltban elhunyt, de gazdag zenei pályája során számos elismerést kapott kiváló zeneszerző, Tallér Zsófia „Odi et amo” („Gyűlölöm és szeretem”) című műve a római költő, Gaius Valerius Catullus öt epigrammájának megzenésítése. Catullus rövid verseinek témája leginkább saját, személyes életére összpontosít, 25 versében egy nő iránti odaadásáról ír, akit „Leszbiának” hív. A zene arra vállalkozik, hogy Catullus miniatűr verseihez hasonlóan nagyon egyszerű, de hatásos eszközökkel ábrázolja azt a belső zűrzavart s a megszállottság határmezsgyéjén vergődő szenvedélyt, amelyet a szerelem tud okozni az emberi lelkekben.

A zene stílusa a reneszánsz korszak madrigáljait idézi kétféle vonatkozásban is. Miközben a vers különböző frázisaihoz igazított témákat, dallammotívumokat polifonikusan szövi az imitáció és szabad ellenpont sokféle lehetőségének alkalmazásával, a vers általános hangulatához és egyes soraihoz kapcsolt zenei kifejezőeszközök kiválasztásával a kórusmű létrejöttét inspiráló vers érzelmi töltésének megjelenítésére törekszik minden lehetséges módon.

E bájos, biedermeier Vörösmarty-vers címében szereplő, egymással bizonyos aszimmetrikus viszonyban álló két élőlény másika, a pillangó sem a versben, sem a megzenésítésben egyáltalán nem jut szóhoz. Talán épp másik virágon pihen. Vagy nem is létezik. A virág epekedése mindenesetre mintha függetlenedne szenvedélyének (mániájának?) tárgyától, ami egyre sötétebb kilátásokat sejtet az elmaradófélben lévő találkozót illetően. Pláne azt követően. Lehet, hogy éjszaka van? Ilyenkor már legfeljebb éjjeli lepkékre lehet csak számítani, és ők se az illatokra meg holmi szirmokra, hanem – eléggé el nem ítélhető módon – a fényre buknak (vagy csak valami fénylőre). Milyen kár, hogy a szentjánosbogárral ellentétben Szent János füve, az orbáncfű (Hypericum perforatum) sötétben nem világít, ugye… És hát, talán a virág szándékai sem egyértelműek. Sosem lehet tudni, metafora ide vagy oda, az árvacsalánfélék családjába tartozó, beszédes nevű Kékszakáll (Caryopteris) nagyon is létező növény… A húsevő virágokról nem is beszélve.

A dal a szomorú kaktuszokért, elárult büdöskékért, nebáncs-, vágott és cserepes virágokért szól. A pillangók, s más röpke porzó rovarok ellenében.

Szöveg: Szabó Barna

Az este legifjabb komponistája már negyedik alkalommal szerepel a NIK műsorán: az első két évben Béke című alkotását adta elő a kórus, a most énekelt – szintén Juhász Gyula versére írott művet – pedig tavaly ősbemutatóként énekelte az együttes. A darab lassú, változatlan tempóban, a keleti ortodox kórusművészetre jellemző, dús harmóniákon, végig homofón szerkesztésben szólal meg. A szöveg kezelése némiképp eltér a kodályi hagyománytól: nem elsősorban a természetes beszéd sebességéhez és lejtéséhez közel maradva segíti az érthetőséget, hanem inkább az érzelmi hatékonyság irányába mozdul el kitágított tempójával. A szerző eszköztárának rendkívül fontos része a hangzás minden egyéb elemével szervesen összefonódó, aprólékosan kidolgozott dinamika, mely lehetőséget ad az együttes szinte teljes hangerőkészletének bemutatására.

Orbán György Bornemissza Péter szövegét rendkívüli drámai erővel ruházza fel, szélsőséges dinamikával, az érthetőséget sokszor a lehető legteljesebben kiszolgálva jeleníti meg a mindenkor érvényes, de jelenleg különös aktualitással bíró témát. A döntéseink felett érzett dilemma fájdalmas, időnként kesergő, máskor pedig letaglózó; enyhülést és valódi támaszt pedig csak a természetfeletti erő adhat. A mű nem elégszik meg a felszín karcolgatásával, gondolatébresztéssel, hanem az önmagunkba tekintés legmélyebb rétegét célozza meg, igazán súlyos, drámai pillanatokat okozva, majd szándéka szerint feloldást adva, enyhülést kínálva a hallgatóságnak és az előadóknak egyaránt.

A szerző első alkalommal szerepel a NIK műsorlapján, 2010-ben írott zeneműve az Újszövetség egyik rendkívül sokszor megzenésített szövegét, a Magnificatot dolgozza fel. A gyermekét váró Mária Erzsébetnél tett látogatásakor énekelt dicsőítő, hálaadó himnusza számtalan karaktert hordozhat, melyet Megyeri Krisztina – elődjeinek egy részétől eltérően – nem tételekre bontva, hanem egy egységként mutat be. A mű gyakorlatilag végig azonos tempóban és metrumban íródott, nehéz, virtuóz és hangszerszerű, ugyanakkor fényes, lelkesítő és örömteli. Kompozíciós eszközei hagyományosak, melyeket újszerű technikai megoldásokkal vegyít.

Az est második ősbemutatója Csemiczky Miklós latin nyelvű Mária-himnusza, melyet a szerző kifejezetten az együttes felkérésére komponált. Az „Örülj, Szűz Mária” kezdetű szöveg a capella megzenésítése nem példa nélküli, és a szerző által használt – sok tekintetben hagyományos – zenei eszközök egy része (pl. sok nagyon jól szerkesztett imitáció) kifejezett rokonságot mutat a leginkább a reneszánsz időszakra tehető előzményekkel. Csemiczky más műveihez hasonlóan erre a darabra is jellemző a rendkívül átgondolt, gondos, és páratlanul logikus szerkesztés és szerkesztettség, melynek egyik eredményeképp a mű világos és könnyen érthető. A komponista gyakran használja az énekesek hangterjedelmének szélső régióit is, de még nála is ritka, hogy a hevület és a csodálat ennyire magasba lendíti a felső, és ilyen komolyan igénybe veszi az alsó szólamokat.

Kodály Zoltán egyik igazi „nagykórusos” kompozíciója a szerző kórusművészetének egyik legnagyszerűbb alkotása, melyet – talán a nagy létszámú együttesek számának csökkenése miatt – egyre ritkábban hallhat koncerten a közönség. A mű a szerzőre jellemző tudatossággal használja és vegyíti a reneszánsz kórusművészet kompozíciós technikáit a 20. századi hangzáselemekkel, és pontos tervezéssel fonja szinte utolérhetetlen egységbe a magyar szöveget a zenei eszközökkel. A János evangéliumából származó – kissé módosított – Károli-fordítású szöveg a Jézusról alkotott megszokott képtől talán leginkább eltérő, szokatlan eseményt eleveníti fel: a dühöt, az árusok ostorral való kikergetését, asztalok feldöntését, a pénzük szétszórását. Az öt egységre osztható darab középső részei ennek megfelelően nagyszámú disszonáns, drámai, érzelmileg túlfűtött – és énektechnikailag rendkívül virtuóz és megterhelő elemet tartalmaznak, szélső részei viszont a szólisztikus, unisono és homofón hangzásvilággal festenek a szöveg által megkívánt hangulatot.

Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, karnagy és zeneakadémiai tanár születésének 90. évfordulóján a NIK egyik „klasszikussá” vált kórusművének előadásával adózik emlékének. A Cantate Domino (Énekeljetek az Úrnak új éneket) a sokszor megzenésített 96. zsoltár feldolgozása, mely rendkívül változatos: számtalan kompozíciós technikát vonultat fel a koráltól a gregorián ihletettségű dallamrészleteken át a szelíd polifóniáig. A különálló férfi- és nőikari állásokban és a tablószerű, széles felrakású összkari szakaszokban az együttes a hangzásának széles palettáját mutathatja be.

A NIK a korábbi években előadott Este, és Stabat Mater után ismét műsorra tűzi Kodály egyik nagyon korai, kevésbé ismert kórusművét is. A szerző még zeneakadémiai tanulmányai idején zenésítette meg az 50. zsoltárt, melyből kilenc tételes, nagyszabású kompozíciót tervezett alkotni. Ebből teljes egészében csak a kettős kórusra írott, megrendítő és drámai első tétel maradt fenn, mégis, már a 21 éves alkotó műhelyében teljes szépségében és érettségében mutatkoznak meg a később is képviselt és alkalmazott elemek, többek között a reneszánsz polifónia, a szöveg pontos, tudatos kezelése, az énekszerűség. A mesterségbeli tudás és a – bizonyára részben tanárának, Koessler Jánosnak köszönhető – inspiráció nagyívű, mélyen átélt, ihletett szépségű és drámaiságú zeneművet eredményezett.

A hazai „kórus-zeneszerzők” doyenje alkotóként és zeneakadémiai tanárként is több szerző-nemzedék fárosza. Munkássága az énekelhetőség, a kórusszerűség, befogadhatóság, ugyanakkor a megalkuvást nem ismerően invenciózus alkotások révén vált példaértékűvé. A NIK több más művének előadása után idén a Három antik c. ciklus első tételét választotta repertoárjába. Az Orbán által több esetben megzenésített Shakespeare VIII. Henrik c. drámájából származó, Orfeusz bűvös énekéről szóló szöveg először egyszerű, archaizáló, pentaton elemekből épített zenei anyaggal szólal meg, majd számtalan színben, hangfestések különböző módozataival feldolgozva válik mindent betöltő énekszóvá.

Az este legifjabb komponistája is már harmadízben szerepel a NIK műsorán: az első két évben Béke c. alkotását adta elő az együttes. A most bemutatandó darab szintén Juhász Gyula egyik költeményének feldolgozása, mely lassú, változatlan tempóban, a keleti ortodox kórusművészetre jellemző, dús harmóniákon, végig homofón szerkesztésben szólal meg. A szöveg kezelése némiképp eltér a kodályi hagyománytól: nem elsősorban a természetes beszéd sebességéhez és lejtéséhez közel maradva segíti az érthetőséget, hanem inkább az érzelmi hatékonyság irányába mozdul el kitágított tempójával. A szerző eszköztárának rendkívül fontos része a hangzás minden egyéb elemével szervesen összefonódó, aprólékosan kidolgozott dinamika, mely lehetőséget ad az együttes szinte teljes hangerőkészletének bemutatására.

A koncert második ősbemutatója Fekete Gyula Sárközi György verseinek felhasználásával írt három tételes zeneműve. A szerző anélkül halad a kitaposott zenei útvonalakon, hogy sablonossá válna, vagy egyéni ízét elvesztené. A ciklus első tétele Stravinszkij stílusát idézi tritónuszos osztinátóival, ütőhangszerszerű, repetitív és végig ellenpontozó szerkesztésével, valamint rendkívül instrumentális jellegű, ugyanakkor kórussal mégis megvalósítható nyelvezetével. A második tétel a reneszánsz kórus-recitativokat idézi, és a vegyes kar lehetőségeit kihasználva párbeszéddé alakítja az eredetileg egyszemélyes szerelmes verset. A záró tétel egyik különlegessége a makulátlan diatónia: egyetlen módosított hang sincs benne, természetes moll hangnemiségét még vezetőhang sem „zavarja meg”, mindezt a leghalkabbtól a még annál is halkabbra finomodva suttogva el.

Tóth Péter a program harmadik ősbemutatójának megírásához – több más kórusművéhez hasonlóan – népi imádságokat használt fel. A szerző specialistája e szövegek rendkívüli elbeszélő erővel való megjelenítésének, maximálisan kiaknázza az „elmondottságban”, a deklamációban rejlő intenzitást. A szöveg és a zene itt is teljes szimbiózisban fonódik össze úgy ritmikai-prozódiai, mint tartalmi-hangulati szinten. A hagyományos tonális-modális hangzásvilágot és a nagyívű dallamformálást hat szólamú, szinte már szimfonikus hangzás segíti.

Vajda János Orbán mellett a program másik „nagy öregje” – a kifejezés legnemesebb értelmében, és a NIK műsorán is ugyanúgy harmadjára szerepel egy-egy műve. A szöveg szerzője Faludi Ferenc, aki a ritkán hallott és énekelt költők közé tartozik, Vajda János e kompozíciója egyik kifejezetten gyermeki, már-már gyermeteg versét dolgozza fel. A darab tulajdonképpen modern ruhába öltöztetett madrigál: kedves, szórakoztató, könnyed érzelmeket keltő; ugyanakkor mívesen, rendkívüli gondossággal megírt játék.

Gyöngyösi Levente fiatal kora ellenére a külföldön legnépszerűbb kórusszerzőink közé tartozik, műveinek túlnyomó többségét felkérésre írja. A Dominus regnavit-ot a megrendelők kórusversenyeken is sikerre kívántak vinni, s ez meghatározó tényezője a kompozíciós elemek kiválasztásának. Az elképesztő technikai és hangterjedelmi nehézségek, a rendkívül gyors és ritmikus anyag, a széles dinamikai skála, a popzenei ihletettség ugyanúgy jól ismert jellegzetességei Gyöngyösi stílusának, mint a sajátos harmónia- és dallamvilág. Ez az igazi bravúrdarab a 99. zsoltár feldolgozása, mely kitörő lelkesedéssel és elsöprő erővel zengve keretezi és zárja a 96. zsoltárral kezdett koncertet.

Bárdos Lajos (1899-1986) a Zeneakadémia zeneszerzés szakán egy évet Siklós Albertnél, négy évet Kodály Zoltánnál végzett. Először alma materének egyházkarnagy-képző tanszakán, később a középiskolai énektanár- és karvezetésképző, valamint a zenetudományi tanszakon tanított. Gazdag zeneszerzői munkásságát (kb. 600 mű) népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek, színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkotják. Este van már – Szakcsi népdalok Könczöl Ferenc gyűjtéséből – című műve három népdalt mutat be egyre gyorsuló tempóban (Andante sostenuto; Andantino grazioso, leggiero; Con brio).

Kodály Zoltán zeneszerző, népzenekutató és zenepedagógus a 20. századi magyar zenetörténet meghatározó alakja. Vegyeskarainak legújabb kiadása öt tematikus csoportba sorolta kórusműveit: általános, lelkesítő és tanulságos tartalmú szövegek; népdalfeldolgozások; egyéb témájú költői szövegek; vallásos, bibliai és liturgikus szövegek; magyar történelmi témájú szövegek. Az 1934-ben komponált Székely keserves a népdalfeldolgozások közé tartozik. A szöveg az elmúlásról szól, ezért a mű széles érzelmi és dinamikai skálán mozog, a dallamot kísérő szólamok általában a fájdalmas ‘aj’ szócskát éneklik, kivéve a darab közepe fele, amikor az összes szólam egységesen harangzúgást utánoz.

Bartók Béla a 20. századi magyar zenetörténet másik meghatározó alakja. Kodály Zoltánnal közösen fedezték fel az addig szinte ismeretlen parasztzenét és tették közkinccsé a nagyközönség számára. Magyar népdalok vegyeskarra című kompozícióját 1930-ban írta, mely legnehezebb kórusletétje, a mai napig kevés vegyeskar birkózik meg vele. Az eredetileg négytételes műből a két középső szerepel a Nemzeti Ifjúsági Kórus műsorán: ‘A bujdosó’ és ‘Az eladó lány’. Előbbi különleges jellegét a kórusművekben szokatlan, népi melizmatikus stílus adja, utóbbi pedig tréfás, scherzo karakterű.

Varga Judit 1979-ben született Győrben. A kortárs magyar zeneszerzők fiatalabb csoportjához tartozik, de már számos elismerést kapott, szerzeményeit rangos fesztiválokon és koncerttermekben játszották. Tagja a Studio 5 zeneszerzői csoportnak és zeneszerzést oktat a Zeneakadémián. The Night (‘Az éjszaka’) című darabját Hermann von Gilm zu Rosenegg költeményének angol fordítására írta a Nemzeti Ifjúsági Kórus számára. Számos igen érdekes hangi effektus található a műben, pl. suttogás vagy egy speciális vibrato, mely csak fokozza a szöveg és a zene együttes hatását.

Bella Máté 1985-ben született Budapesten. Fiatal kora ellenére számos hazai elismerést kapott és külföldön is gyakran játsszák kompozícióit. Tagja a Studio 5 nevű zeneszerző csoportnak, zeneszerzést oktat a Zeneakadémián. Béke című művét Juhász Gyula versére az első világháború kitörésének százéves évfordulójára írta az Európai Koncerttermek Szövetségének felkérésére. Rendkívüli érzékenységgel kezeli a költeményt, a kórusmű harmóniavilága különleges és szinte a későromantika gazdagságát idézi meg – ezzel is kifejezve a béke iránti vágyódást.

Kocsár Miklós 1933-ban született Debrecenben. Erősen hatott rá a bartóki zenei tradíció, melyből saját stílusa is kifejlődött, sok kórusművet és számtalan hangszeres művet komponált, gyermekkari művein sok gyerek nőtt fel és szerette meg a kóruszenét Magyarországon. Májusi kétségbeesés című darabját Kányádi Sándor versére írta 2006-ban. Bár a költemény a tavaszról szól, úgy tűnikmégsincs remény a jövőt illetően. A zene egyszerű, a harmóniák szinte sivárak, a zeneszerző mégis egy dúr akkorddal zárja a kompozíciót. A mű előadásával a tavaly elhunyt Kányádi Sándorra is emlékezünk.

Orbán György 1947-ben született Marosvásárhelyen. A kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést és zeneelméletet tanult. Magyarországra költözését követően 1979-től 1990-ig az Editio Musica Budapest zenei szerkesztője volt, 1982-től 2009-ig a Zeneakadémián zeneelméletet
és zeneszerzést tanított. Eleinte avantgarde zenei irányzatok hatottak rá, majd tonális fordulatot vett művészete. Színpadi, oratorikus, instrumentális és vokális kompozíciói mellett film- és színpadi kísérőzenéket egyaránt alkotott. A Nemzeti Ifjúsági Kórus műsorán most három Shakespeare
megzenésítése hallható: Lanthúr ha szól (VIII. Henrik), Come away (Vízkereszt vagy amit akartok) és O, Mistress Mine (Vízkereszt vagy amit akartok).

Csemiczky Miklós 1954-ben született Budapesten. 1977-1982 között Sugár Rezsőnél és Petrovics Emilnél tanult zeneszerzést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Vajda János, Selmeczi György és Orbán György zeneszerző társaival közös zenei műhelyt hoztak létre Fiatal Zeneszerzők Csoportja néven. Tanári tevékenysége a diploma megszerzése óta folyamatos. Hosszú évek óta részt vesz a Debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny munkájában mint zsűritag és meghívott zeneszerző. Darabjai gyakran szerepelnek a hazai és a külföldi koncertélet rendezvényein, illetve a Magyar Rádió műsoraiban. Húnyt szemmel című kompozíciója Babits Mihály versére íródott a költő születésének 100. évfordulója tiszteletére.

Vajda János 1949-ben született Miskolcon. A klasszikus tradíció szellemében alakított életművében az operától a versenyművekig, a nagyzenekari kompozícióktól az oratóriumokig, a kamaraművektől a kórusokig minden fontos műfaj megtalálható. A görcsös újdonságkereséstől mindig is
tartózkodott, a múlt értékei számára a jelenben is érvényes irányokat jelölnek ki. A kolinda a karácsonyi ünnepkörhöz kötődő népi dallamok összefoglaló neve. Bár Bartók zenésített meg olyan kolinda szöveget, melynek nincs kapcsolata a keresztény karácsonnyal, Vajda János Kolinda című kórusműve kifejezetten keresztény töltetű: egy csillag jelent meg az égen, mely megjósolta Krisztus születését. A ritmikailag igen összetett műben magyarul és latinul is elhangzik a biztatás: Zengjünk neked, Uram, éneket!

Mendelssohn négy sorozatnyi kórusdalt adott közre – és néhányat halála után publikáltak –, melyek leginkább a tavaszról, az erdőkről és a vándorlásról szóló versek megzenésítései. Ezt a sorozatot 1840-ben op. 48-ként adta ki, a hat költemény témája a tavasz (no. 1-3), a pacsirtadal (no. 4), a vándorlás (no. 5) és az ősz (no. 6) – a legutóbbi két részből áll, egy lassabb, meditatív karakterű első szakaszt követ egy élénkebb második, melyet a tavasz visszatérése indokol a szövegben, amikor minden új levél új reményt hoz.

Bella Máté fiatal kora ellenére számos hazai elismerést kapott és külföldön is gyakran játsszák kompozícióit. Tagja a Studio 5 nevű zeneszerző csoportnak, zeneszerzést oktat a Zeneakadémián. Juhász Gyula Béke című versét az első világháború kitörésének százéves évfordulójára zenésítette meg az Európai Koncerttermek Szövetségének felkérésére. Rendkívüli érzékenységgel kezeli a költeményt, a kórusmű hangzásvilága szinte a későromantika gazdagságát idézi meg.

Magyarországon talán az egyik legismertebb egyházi latin szövegeket megzenésítő szerző Orbán György, aki ugyanakkor számos világi szöveg által inspirált kórusművet és dalt is írt. Tavaly a Zeneakadémián 70. születésnapja alkalmából nagyszabású szerzői esttel köszöntötték. Da Pacem, Domine („Adj békét a mi időnkben”) című művét a Nemzeti Ifjúsági Kórus mutatja be. A mű olyan egyszerűen és tisztán kezdődik akár egy gregorián dallam, de hamar egzaltáltabb lesz,  ezzel is kifejezve a lírai én belső vívódásait. A dinamikák váltogatása és a gyakori modulációk jellemzők a modern magyar egyházzene kis ékkövére, mely végül békére találva, F-dúrban ér véget.

Az amerikai karvezető, zeneszerző és egyetemi tanár Z. Randall Stroope nagyon aktívan részt vesz a nemzetközi és az egyesült államokbeli zenei életben. Az egyik legismertebb rövidebb terjedelmű kórusműve The Conversion of Saul („Saul megtérése”), mely 2004-ben jelent meg. A kezdő sorok latin szövegre íródtak, zeneileg a korai keresztény egyház brutális üldözését fejezik ki – olykor kiáltásokat és dobbantásokat is előír a szerző. Ám amikor egy hang megszólítja Sault és arra kéri, hogy a gyűlöletet fordítsa szeretetté, a zene lassabb és sokkal barátságosabb lesz, a kórusmű pedig meglepő módon törékeny pianissimóval ér véget.

Varga Judit a zeneszerzők fiatalabb generációjához tartozik, de már számos elismerést kapott, szerzeményeit rangos fesztiválokon és koncerttermekben játszották. Tagja a Studio 5 zeneszerzői csoportnak és zeneszerzést oktat a Zeneakadémián. The Night („Az éjszaka”) című új darabját Hermann von Gilm zu Rosenegg költeményének angol fordítására írta a Nemzeti Ifjúsági Kórus számára. Számos igen érdekes hangi effektus található a műben, pl. suttogás vagy egy speciális vibrato, mely csak fokozza a szöveg és a zene együttes hatását.

Kocsár Miklósra erősen hatott a bartóki zenei tradíció, melyből saját stílusa is kifejlődött, sok kórusművet és számos hangszeres művet komponált, gyermekkari művein sok gyerek nőtt fel és szerette meg a kóruszenét Magyarországon. Májusi kétségbeesés című darabját a Kányádi Sándor versére írta 2006-ban. A költemény a tavaszról szól, de mégis teljesen különbözik azoktól a szövegektől, melyek Mendelssohn ihletői voltak, itt úgy tűnik már nincs remény a jövőt illetően. A zene egyszerű, a harmóniák szinte sivárak, a zeneszerző mégis egy dúr akkorddal zárja a kompozíciót. A mű előadásával a nemrég elhunyt Kányádi Sándorra is emlékezünk.

Kodály Zoltán az Este című kórusát zeneakadémiai tanulmányai idején komponálta, zenéjén érezhető zeneszerzés tanárának, Hans Koesslernek késő romantikus stílusa, de a jellegzetes kodályi hangzásvilág is már jelen van. A verset Gyulai Pál írta, aki Petőfi, Jókai és Arany nemzedékének tagja, Kodály egyetemi tanárainak egyike volt.

Molnár Anna balladája arról szól, hogy egy katona elrabol egy fiatalasszonyt a családjától, akinek aztán sikerül visszaszöknie – igaz, ehhez meg kellett ölni az erőszakos katonát. Mint sok Kodály kórus esetében, a szöveg tudatos szerkesztés eredménye. A zeneszerző szándéka az volt, hogy a legköltőibb sorokat a legszigorúbb szerkezettel és drámai fegyelemmel társítsa. A kórusmű 1936-ban keletkezett egy olyan népdal felhasználásával, melyet Kodály maga gyűjtött 1914-ben.

A kecskeméti közönség tavaly már hallhatott egy jelentős Vajda János művet Istenes ének címmel, melyet a szerző a reformáció 500. évfordulójára komponált. Az Alleluját Babits Mihály „Bénára, mint a megfagyott tag” című verse ihlette és a költő századik születésnapjára készült. Sokat követel ez a darab az előadóktól, de ugyanakkor nagyon megindító, mert a szöveg komoly, sokszor gyötrődéssel járó küzdelmekről szól, ám az „Alleluja” szó viszonylag már korán megjelenik és végül csak ez a szó marad a mű ünnepélyes fináléjában.